Fiunk született, Káleb Attila

Március 7.én reggel született Káleb, és nagy örömünkre, mivel a mütét után feleségem is annyit épült a tegnap előtt hazaérkeztek a korházból. Mindketten jól vannvvak. A fiu nagyon aranyos és állandóan csak eszik és alszik. Életünk új fejezetéhez érkeztünk, köszönjük mindenkinek akik imádkoztak értünk. Tegyétek továbbra is.

Folytatódik

Isten kegyelméből szépen halad az Abafáji épitkezés. Hálásak vagyunk minden személyéért aki bármilyen formában is hozzájárult ennek az épületnek a felépitéséhez. A mult héten voltak nálunk a kápolna épitő missziótól, akik a tetőt tették, fel és igy a hétvégén be is költöztünk az új imaházba. Minden dicsőség legyen az Uré. A jővő hétől folytatódik az épitkezés a nagyterem befejezésével valamint a melléképület (konyha, kazánház, mosdók) épitésének megkezdésével.

Elkezdődött

az abafáji imaház epités. Nagy lelkesedéssel es örömmel dolgoznak a testvérek ezért nagyon szép a haladás. Hála Istennek érte hogy a tetőt elválalták a Kápolna épitők akik Julius közepén érkeznek hozzánk. A héten szünet lesz a munkában mivel a betonak kötnie kell valamint a pénz is elfogyott de imádkozunk, hogy a mi Urunk rendlje ki továbbra is ami szükséges.

A körtvélyfáji imaház epitkezési engedélyének megszerzése még mindig folyamatban van és nagyon imádkozunk hogy minnél hamarabb megkaphassuk.

Az épitkezések gondjai mellett a missziót is hatékonyan szeretnénk végezni. Köszönjük mindenkinek az imatámogatását.

Ami nyártól történt

Majdnem kihagytam a legjobbat

kb egy fél éve hogy irtam utóljára, remélem kevesebb kell egy fél évnél, hogy újra irjak. Hát nem mindhat semmi sem történt volna nyár óta, sőt ellenkezőleg olyan sok minden történt, hogy hát nem is számolok be csak egyről. Mégpedig arról, hogy megnősültem és immár 3 hónapja és 5 napja nagyon boldog házasságban élek, a gyönyörű kis feleségemmel Adéllal. Azóta sok minden változik az életemben, természetesen csak jó irányba és remélem hogy így haladunk tovább.

Nyár

Ez a nyár is nagyon szép és eseménydus volt. Most csak egy pár eseményről egy pár képet, aztán majd a többiről később....

s
Szóval voltak táborozások. Itt a képek között három cigánygyerektáborbol vannak a képek. Egy a hargitai ciganygyerekek hetéről, ahol segiteni voltam jelen, aztán a masik kettő a mi gyerekeink, Abafájáról, Sárpatakról (ahol Dohi Zoliék szolgálna )és Sáromberkéről. Érdekes és áldott táborozások voltak...

Aztán voltam egy pár napot kirándulni is Budapesten és Bécsben is, ahol a sok városnézésben jól elfáradtam. Itt együtt voltam Katievel és Annával akik itt töltötték a nyarat...

I
Ime Mozart, de nehogy azt hidd, hogy szobor, mert élllllll...

Nah meg halaszni is voltam vagy kétszer háromszor ezen a nyáron és épp nem is olyan régen kifogtam életem eddigi két legnagyobb halát. Olyan 3 és 4 kg között volt darabja. Igaz hogy sokat kellett imádkozak, de az Ur meghallgatott...

Aztán angol tanitás is volt két hét Gernyeszege és egy hét Regenben. Katie és Anna ugyes tanároknak bizonyultak...

article from Katie

Thank you Katie for this. I put here for those whom know not a lot about Apalina.

Romania: Gypsies Celebrate Roma Day, Yet Fear Reigns


Written by Chuck Todaro
Thursday, 30 April 2009

Roma Day Event in ApalinaApril 8th marked the Twentieth International Roma Day since the Gypsies of Eastern Europe broke free of the communist’s amalgamated "national minority" status and began openly acknowledging their heritage. However, according to the US State Department 2007 Country Report on Human Rights, Romania, home to Europe’s largest Roma population, is the setting for some of the most pervasive societal violence and discrimination against Roma. "This day offers the press the chance to reverse the usual negative stereotypes," says Roma journalist Rudolf Moca during the ceremonies at the Apalina Public School in the Eastern Transylvania town of Reghin.
The day long celebration at Apalina begins in the school courtyard with speeches, the singing of the Roma National anthem Djelem Djelem, followed by a barefoot Roma dance performance, concluding with a skit portraying a confrontation between young Romani men being settled with a dance competition: the fastest dancer possessing the more complicated moves and greatest stamina exits the showdown with his head up and a woman under his arm. Roma day has a special significance for the 4,000 Gypsies living along the two parallel roads at Apalina that bears the reputation as a den of thieves. "Whatever goes missing in town, I can guarantee you can find it at Apalina," comments Maria, a downtown barmaid."When I go on my jobs, my boss reminds me not to tell them that I am from Apalina, he says to say I’m from somewhere else, or else they wont have any work for me," says Dani Racz, who like many at the Roma of Apalina works the traditional trade of laying paving stones, a skill he learned from his father who learned from his father before him. In September of 2006 the simmering discontent coming from both sides of the debate exploded during a police raid into the community that left 22 people shot, some of them numerous times like Denis Biga who claims to have been fired upon while shielding his infant nephew and pregnant daughter; seventeen rubber bullets were surgically extracted from his backside including another seven that could not be removed."They beat the children! Women washing clothes in the street – shot! Men working on their home – shot! [To them] all Gypsies are guilty… they do to the Gypsies like the Nazis," Mr. Biga cries out while lifting up the back of his shirt bearing the riddled scars; his daughter and wife in the background look on with sullen faces.Though the police claim they used only rubber bullets, the Roma of Apalina say it wasn’t a rubber bullet that tore through the body of 56 year old Susana Ciocan. "I believe there was at least one real bullet used because a rubber bullet couldn’t have done such damage", says Marian Mandache of the Romani Criss Human Right Organization, which is handling the case against the police. That case has been thrown out of the Romanian courts is now being prepared for the European Court of Human Rights.The police aggression that was first justified by the authorities as an act of self-defense, including one prominent politician who reported to the press that the police "defended themselves in order to avoid being seriously injured or even lynched" would later soften to an acknowledgment of managing "the event inadequately, which led to the taking measures which violated the current legal provisions.""In the nine years that I have been monitoring human rights violations very little has changed," says Robert Vaszi inside the offices of the human rights organization Sanse Egale, based in the Transylvanian county Salaj. In 2007, Romani Criss identified 28 cases of school segregation. According to Mr. Vaszi this same segregation directed at the Roma children can be found throughout society in housing and health care. "This year, 2009, my pregnant sister went to the hospital and the nurse said to her, ‘you go in the Gypsy waiting room.’" According to Open Society Research, 60% of Roma live segregated from the majority. Mr. Vaszi says the authorities recently relocated twelve Roma families from Zalau to an industrial area five miles outside the city in what had been a former animal farm. "There is no transportation or school in the area. These children used to go to school, but they no longer do… Their homes are walled in with a police checkpoint at the entrance. It’s like Auschwitz… The police monitor who is going in and out, of course we have access because of our organization but they follow us in and watch over us…. The Gypsies are very afraid of the police."The Roma Diaspora began roughly 1000 years ago following a series of Afghan raids into India. They would reach the European frontiers of Byzantium within a short period of time. Upheavals caused by Turkic invasions would drive them deeper into Europe. The first mention of Roma in Romanian territories appears in the later 14th century as a slave transaction. Slavery would remain their position in the Romania territories until emancipation coming in the mid 19th century; servitude would have a profound psychological effect on the Roma. According to Open Society Institute research, Roma are five times more likely to live below the poverty line, culminating in the popular adage "poor as a gypsy." More than half of the Roma of Romania live segregated from the majority population in communities with substandard housing, and without basic governmental services such as schools, adequate healthcare, electricity, running water and sewage systems.

Roma Day Event in ApalinaWhile some blame the marginalization of the Roma on the segregation policies of local authorities, others point the finger at the Roma’s own laissez-faire lifestyle. "The problem with the Gypsies is that they are not aware of their own problems," says Marcela Iepuri from the Social Assistance Department at Reghin. "For example, many don’t have identification cards. They don’t see a need. They prefer to work without papers." "The notion of Roma preferring to be unidentified is a myth," contents Marian Mandache of Romani Criss. "Sure, from a cultural point of view the Roma are a bit different to not only Romanians but all Europeans. We do have a bit more oriental habits in our culture than the rest, but the lack of ID cards stems form being denied certain rights."According to OSI Roma Inclusion Barometer, 16% of those without ID papers lack them because of the local authorities’ unwillingness to offer resident papers to its Roma. These two documents are closely linked, says Marian Mandache. Until two years ago individuals could not obtain ID cards without residence papers. "The law has changed but unfortunately in practice not all local governments apply to this legislation," Mandache explains.This lack of ID cards excludes individuals from participating in elections, receiving social benefits, accessing health care insurance, securing property documents, and participating in the labor market and education.
"To go through life with so little education is part of their traditions. The cycle of illiteracy in the community is very hard to break," says Apalina school principle Violeta Atanasoaie. OSI research sets Roma illiteracy at 23% while 95% fail to complete High school. "I have been teaching here for nineteen years and am now noticing that many of the children of my former students that went only as far as fifth grade are completing tenth grade." Ms. Atanasoaie adds that while all her non-Roma students continue their studies past the 10th grade, not a single Roma has yet pursued a higher education."Apathy is not the only cause," says the local Greek-Catholic priest Fr. Gheorghe Lupea, "it’s also the school system. The parents send their children for the child support payment while teachers attend for a salary. The children get caught in the middle"Social workers in the field contend that the education of Gypsy children faces a three front battle between parent apathy, poverty and disinterested educators. These factors are present in the experiences of Valentina, a thirteen-year-old Roma girl from Satu Mare in northern Romania:
Everyday my parents work from morning till night. At home we don’t have water, gas or electricity. Many times it is very cold. I do my homework only when I can. In the evening when Mommy and Daddy come home we hug. We are very tired and say ‘goodnight’. If I can’t do my studies I don’t go to school because I am too ashamed… Two years ago the school nurse came to our classroom and she found lice in my hair. She began to yell at me and it made me feel so bad. Everyone began to laugh at me and I was put to sit alone at my desk because no one wanted to stay near me or speak with me. My teacher said that I couldn’t come to school anymore if I didn’t clean myself because I threaten to contaminate others. I felt very bad and began to cry and I promised myself that I will never go to school again. Mommy and Daddy are not able to help me because they don’t have time for me.
"A great number of Gypsy problems stems from misconceptions of the majority, and which is then spread by the media that acts as if it’s their solemn duty to acknowledge the ethnicity of the Gypsy offender, and which gives the impression that all Gypsies are born criminals," says Cristian Coman whose organization Impreuna Roma works towards improving Roma standings in society.
"In my opinion, several reasons stand for this situation. Stereotypes and prejudice towards Roma people are deeply rooted within the majority," says Nicoleta Fotiade, program manager at Monitoring the Press Agency in Romania, whose agency found that even after new protective guidelines had been established, the press continued producing a high number of negative articles on the Roma:
The word with which Roma are identified – ‘Gypsy’ – has a profoundly pejorative connotation as it is associated with antisocial acts – ‘steal like a Gypsy,’ ‘dirty like a Gypsy,’ ‘deceitful like a Gypsy,’ and so on. Most journalists’ prejudice toward Roma is similar to the majorities’. I remember this meeting with a journalist from a local newspaper in Zalau. We had happened to monitor the newspaper where she wrote some editorials that were simply hate speeches towards Roma. I tried to explain to her the harm that she was doing… To my amazement and totally against my efforts, she said most calmly and plainly that she did not think that she was doing anything wrong toward the Roma. I remember her saying, ‘but how come I am doing something wrong? Everybody thinks that way.’
Rudolph Moca, a Roma-Indian TV journalist and well known actor, contends that after twenty Roma Day celebrations life for the Roma has improved. "It’s better for those who want a future," he says.
"When it comes to Gypsies there are at least two truths, the point of view of the majority and the view of Roma themselves – truth is often found somewhere in the middle," says Cristiana Coman, who spent his Roma Day calming a tense situation in the village of Racos, where the non-Roma villagers were threatening to burn down the Gypsy homes.
Chuck Todaro is a freelance journalist specializing in Roma issues. He has spent four years in the Balkans writing about the Roma. He is presently working on a book about the various tribes of the Roma people. Email:
CKBTonroad@yahoo.comLinks:
Romani Criss Human Rights Organization: http://www.romanicriss.org/t_blank
Sanse Egale:
ngo.sanseegale@yahoo.com
Impreuna Roma: http://www.kidlandroma.go.ro/

Öröm volt

ezen a héten is megtapasztalni Isten jóságát. Közel jött hozzám és megmutatta, hogy nekem elég az Ö jelenléte. A hét nagyrésze a körzetben folyó szolgálatokkal telt el. Hétfőn Gernyeszeg, Kedd Abafája, Szerda Régen és Gernyeszeg, Csütörtökön Kolozsváron voltam egyetemista ifin, ahol a misszióról beszélgethettünk az egyetemistákkal, az este ifi itt Régenben aztán ma gyerekalkalmak lesznek Abafáján és Gernyeszegen. Ezen alkalmak mellett a tegnap egy beteget látogattam meg, aki kétségbeesetten kért segitséget hogy hétfőtől befeküdhessen a korházban ahol egy állitólag uj kezelést kezdenének amivel az életét meghosszabithatnák, ugyanis erőssen beteg, sajnos nagyon drága a kezelés és egy kicsit rosszul is esett hogy imádságon kivül nem tudtam segiteni rajta.......

Ezen a héten is folytattuk az irás és olvasás tanítását Abafáján. A mult héten kezdtük csak és azokat tanítom akik járnak rendszeresen gyülekezetben mert nagyon fontos lenne, hogy tudják olvasni a Bibliát. Ugyhogy lehet imádkozni hogy tartsanak ki és tudjanak megtanulni...

Elég nagy álmaink is vannak mostanában amiért komolyan imádkozunk. Körtvélyfáján ahol 9 bemeritett tag van ugy látjuk hogy nagyon itt lenne az ideje hogy ne csak háziközösségként müködjünk, hanem imaházunk legyen ahova bárki szabadon jöhet. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja hogy a misszió fejdődésében ez is szerepet játszik. Egy házat szeretnénk vásárolni. Imádkozzatok velünk hogy ISten rendelje ki amire szükség van ehhez.

Abafáján a polgármesteri hivatal kirendelt 1o ár telket imaház és gyerekközpont építés céljából. Még pontosan nem tudom hol van az a hely de ha ott lesz ahol gondolom akkor először ott is azt a lépést kell megtegyük hogy egy telket vásároljunk mert a kirendelt hely nem lesz alkalmas. A tegnap egy idősebb nő allitott meg akinek nagyon alkalmas telke lenne imaház épitésre, nem is csak telek hanem annál sokkal nagyobb terület ahova aztán bármit lehetne épiteni. A jövő héten még találkozok vele. Imádkozzunk ezért is. Aztán nem is merem folytani hogy nekifogjunk az idén az abafáfáji imaház tervének, vagy netán az alapjának......... A bizodalmunk csak IStenben van. Legyen ahogy Ő akarja...

Kabaru latogatas

Nagyon profi alkalmaink voltak az elmult hetekben amikor vendegunk volt Bernard Kabaru Afrikabol akivel foleg a ciganyok kozott tartottunk evangelizaciot. Mindnyajan nagyon megszerettuk Bernardod, az abafajiak is azota is egyfojtaba emlegetik. Legyen aldas testverunkon es az afrikaiakon Istentol.

telefon

Ugy ahogy sok mas terstveremnek nekem is megvaltozott a telefonszamom.
A kovetkezo szamon lehet elerni
0735501175

kedd - szerda

Egy kicsit mintha a nagy téli hajtás után az élet kezdene visszatérni a normalis ütemben. A tegnap este Abafáján jó kis alkalmunk volt, annak ellenére hogy egy kicsit tartottam tőle. Még ujabb hallgatok is jelen voltak, viszont az egyik testvér aki, nem szokott hiányozni nem jött el. Csodálkoztam én is és más is rajta, de istentisztelet után elmentem nézzem mi lehet a gond. "Nagy" baj nem volt, csak annyi hogy három napja nincs kenyere a házban és a nagy éhségtöl rosszul érezte magát. Mig beszélgettünk addig a felesége lisztből és állitólag szódaporból (de hogy pontosan mi is volt azt nem tudom) gyurt tésztát lángosként megsütötte, megsóztuk, cukroztuk majd hálát adva vacsoráztunk. Szivemben hála volt hogy nem lelki okok miatt hiányzott majd áhitat után, egy néhány lejt kölcsön adva az Urra biztam öket.
A korházba is felmentünk elég későn, ahol szintén az egyik barátkozónk fekszik. 3 fiatal emberke jött velem Abafájáról. A néni belső fertőzés miatt fekszik benn, amikor a velem levő fiatal meghallotta, nagy komolyan megjegyezte, hogyhát ő is kell vigyázzon nehogy valami virust kapjon el a számitógépjétől :D
Ma Vásárhelyen illettve Régenben és Gernyeszegen jártam. Készülünk a jövő heti evangélizációra Kabaruval....imádkozzatok értünk..

marcius

Az elmúlt héten két napig a Barnabás lelkipásztori közösségben voltam, ahol fiatal lelkipásztorok gyakorolhatunk közösséget és tanulhattunk eggyütt. Erőt kaptam a beszelgetésekből és az előadásból is amit Bernard KAbaru, kenyai baptista lelkipásztor tartott. Tuláradó lelkesedéssel és örömmel beszél az az ember. Már alig várom hogy a jövő héten erre látogasson és eggyütt szolgálhassunk a környékbeli gyülekezetekben. Sarmaságon is voltam ahol, találkozhattam számomra nagyon fontos emberekkel, és ahol szolgálhattam a roma baptista gyülekezetben, evangélizációs estén.
Pénteken vissza is jöttünk (Dohi Zolival voltam). Este ifi volt, majd másnap egy nagyon szuper koncertet tartottunk Abafáján. Szaniszlóról jöttek roma testvérek és szolgáltak, de annyira találóan és áldottan hogy sokáig nem fogjuk elfelejteni öket. Az énekeket amiket énekeltek ők irták (föleg Józsi) és aki még nem is hallott róla, hát érdemes lenne megismerje. Egyik legismertebb éneke talán az, hogy: amikor megbántalak annyira fáj, bocsáss meg nékem mennyei Atyám........... mindenesetre mi nagyon szeretjük.
Vasárnap este a negyedik istentisztelet után jön Déne sirva, hogy menjek imádkozni vele mert a lányát aznap immár hetedjére éri el az epilepsziás roham. Nagyon összetört ez a kemény ember és mindent igért imádságában Istennek csak ISten könyörüljön rajta. Sajnos hogy volt már rá példa hogy miután jobbra fordult a dolog csak az igéret maradt. A tegnap vele voltam a vásárhelyi korházban, ahova a lányát egy hétre beutalták onnan hazaérve két családot látogathattam meg, az egyik családnál a férfi nagyon beteg. Imádkozni kell érte. Este Gernyeszegen volt alkalom ahol főleg Zolié volt a fő szolgálat.
Abafájára készülök ma este. Sajnos sok fájdalom is ér abban a misszióban. Most a legnagyobb fájdalmam az, hogy azokat akik az összel és a tél folyamán mégérintett az Úr és most következne hogy felkészülve nyáron bemeritkezzenek, nagyon csalogatják az adventisták. Harmadik hete immár mindennap istentiszteletet tartanak házaknál és főleg ezeket hivják, és próbálják rábeszélni arra, hogy hozzájuk csatlakozzanak. Egyeseknél sikerül is...Szorongás van bennem. Imádkozzatok ezért a helyzetért és a mai szolgálatért is....
Béke legyen veletek..Barátaim

lelki nyár

Egyre inkább nyilvánvaló hogy nem nagyon adatott nekem az irás ajándéka. Legyen az levél, email vagy éppen blog mindig erőfeszitésembe kerül hogy megirjam. Pedig sokmindent történt az elmúlt hónapokban amiről tényleg érdemes lett volna irni, azért is h számomra is megmaradjon, mások is épüljenek belőle és főleg azért is mert ha többen tudtatok volna a dolgokról, imádságaitok miatt, az áldást mégnagyobb lett volna.
Természetesen most nem is tudnám leirni azokat a fantasztikus élményeket amelyeket átéltünk az evangélizációk, ünnepekek, gyerekfoglalkozások, családlátogatások és egyébb alkalmak alatt, de azt el tudom mondani, hogy jó volt hozzánk az Úr és áldást adott nekünk.
Az elmult hónapban ingyen angol kurzusokat tartottunk Gernyeszegen és Régenben amit májustól szeretnénk folytatni. Ezáltal kivülálló emberekkel is szeretnénk felvenni, illetve ápolni a kapcsolatot.
Abafáján rengeteg érdekes, jó és ugyanakkor szomoru dolog történt. Ami jó hogy mindezekene keresztül a gyülekezet erősödik és növekedik. Aki arra jár az izgalmakat él át, persze senkinek nem tudjuk garantálni hogy abafáji élményének örülni fog. Például az evangélizációs alkalmakkor a vendég szolgálattevők kocsijaival majdnem minden este csináltak valamit: kereket kivágták, Cd lejátszott vitték el vagy éppen az ablakot törték be. Az ott lévő 8 bemeritett tag rengeteg kisértésnek, gunynak van kitéve, de örvendek hogy eddig mind a 8 kitartóan harcol és szenved sokszor az Urért. Több esemény is volt amivel Isten az egész közösséget megrázta a télen, mint például egy 28 éves fiatalember halála, akire ócska vas gyüjtéskor egy régi gyárban ráborult a fal és szörnyethalt, 3 árva gyerek maradt hátra. Ugyanazon a héten egy házaspárt találtak meghalva házukban akiket nagy valószinüséggel megöltek. Ezen események által Isten ébresztgeti ezeket az embereket és örömmel tapasztalom h egyre többen jönnek az alkalmainkra.
Ebben a hónapban még folytatódnak az evangélizációk, kérlek imádkozzatok továbbra is értünk. Remélem hamarosan napi részletekkel is jelentkezem.

a bemeritésen kivül ami még történt a nyáron

Remélhetőleg újra irni fogok az itteni eseményekről, ezért most egy néhány mondatban hadd foglaljam össze attól kezdve ahonnan elmaradt...

1.Abafáji cigánygyerkek táborozása Szebenben

Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy az idén is 4o cigánygyereket vihettünk el táborozni. Immár több mint két éve foglalkozom ezekkel a gyerekekkel és nagyon szeretem őket, nagyon szép és szeretetre méltó gyerekek, de ebben a táborban engem is meglepett és ugyanakkor el is szomoritott, hogy az ördög mennyire tönkre tudja tenni még ezeket a gyerekeket is. Az első két nap a gyerekek nagyon agresszivek és engedetlenek voltak. Ugy lehet elképzelni, hogy nem telt el 1o perc hogy valami veszekedés vagy épp verekedés ne történt volna közöttük. A harmadik nap Isten elkezdett munkálkodni közöttük és egy páran befogadták Jézust a szívükbe. Attól a naptól kezdve megváltozott a tábor. Szívünkben örömmel és hálával jöttünk haza onnan, ugyanais többen megtértek és még azok is akik nem a Szentlélek hatása alá kerültek.

Nem tudom őket hibáztatni amiért ennyire mélyre jutottak már a gyerekek is Abafájáról. Nagyon sokan szülők nélkül nőnek fel, nagyszülőknél vagy rokonságnál, de még azok is akiknek családjuk van legtöbbször csak rosz dolgot látnak és tanulnak a szüleiktől. Az egyik legnagyobb kihívás ami a missziómhoz tartozik, és amit nagyon fontosnak tartok, hogy ott legyek ezek a gyerekek mellett és segitsem őket, hogy megváltozhassanak és ne válljanak bünözőkké mint a szüleik. Azt is meg kell jegyezzem hogy nagyon sok örömben van részem velük és nagyon sok szeretetet kapok tőlük, és habár sokszor nem könnyű velük a munka ebben a táborban ismét megígértem hogy soha nem fogom feladni és hiszem hogy Isten nagy munkát fog elvégezni ezeknek a gyerekeknek az életében.

2. Ifjusági hét a Hargitán

11 fiatallal a szászrégeni körzetből részt vettünk a hargitai keresztyén táborban szervezet ifjusági sport héten. Ezek közül öten voltak hitetlenek. Nagyszerű alkalom volt eggyütt magasztalni Istent más felőlről érkezett fiatallal és még nagyobb élmény volt imádkozni azokkal akik ugyan hitetlenekként jöttek táborozni, de azon a héten megérezték és megtapasztalták Isten jelenlétét. Az ifjusági munka a körzetben sokszor nem könnyű, ugyanis a fiatalok is rendkivül elfoglaltak és ugyanakkor többen elmennek a városból munka vagy éppen tanulás céljából. Nagyon hálásak vagyunk hogy minden héten együtt lehetünk ifiórán ahol nagyon áldott időt töltünk együtt és ahova 7-1o fiatal jön el rendszeresen.

Vakációs Bibliahét az abafáji cigánygyerekekkel

Augusztus utolsó hetében egy nagyszerű vakációs bibliahetet tartottunk az Abafáji cigánygyerekekkel. Ők egyszerűen csak “iskolának” nevezték merthát mindannap meghatározott időben kellett jönni. Nagyon jó volt eggyütt lenni több mint ötven gyerekkel minden nap, akikkel együtt kézimunkáztunk, együtt énekeltünk, új énekeket tanultunk, imádkoztunk, játszottunk és bibliai történeteket ismertünk meg. Nagy segitséget jelentett számomra a szászrégeni ifjuság hozzáállása valamint magyarországi a 3 magyarországi fiatalok, akik itt vakációztak a nagyszüleiknél.

A gyerekek szomoruak voltak amikor véget ért ez a hét, és nagyon szerették volna folytatni. Hetente egyszer van gyerekalkalom velük, de néha úgy érzem mintha ennél sokkal többre volna szükségük. Jó lenne ha valaki mindennap velük tudna lenni, aki tanithatná őket, szeretné őket, meghallgatná és példát mutatna nekik. Talán Isten majd rendel valakit aki nálamnál sokkal több időd fog tölteni velük.

4.Bemerítés Abafáján

Azt hiszem ez az egyik legnagyszerübb hír. Két és fél év misszió munka után Szeptember 28.án bemeritkezett az első csoport Abafájáról. A hét fehérruhás mellett már volt egy fiatal ember aki a télen meritkezett be Marosvásárhelyen, így most összesen 8 tagja van az abafáji gyülekezetnek. Ebben a misszióban nagyon sok örömem, bánatom, problémám és áldásom volt. Nagyon hálás vagyok mindezekért. Egy kissebb könyvet lehetne irni azokról a dolgokról amelyeket átéltem itt az elmúlt két év alatt. ISten sok mindenre tanitott, miközben megmutatta a sok szenvedést amit ezek az emberek átélnek, bűneik, agresszivitásuk, vagy éppen szegénységük miatt.

A bemerités csodálatos napján 7 fehérruhás tett bizonyságot, arról, hogy újjászülettek és, hogy egész életükben Megváltójukat szeretnék követni. Ez a 7 ember az elmúlt télen tért meg és azóta, habár sok problémájuk volt hűségesen kitartottak Jézus mellett, még akkor is ha egyesek közülük ténylegesen nagyon nyomorult körülmények között élnek. Isten nagyon megáldotta a bemerítési alkalmat. A zsúfolásig megtelt kultúrházban érezhető és látható volt a Szentlélek munkája és jelenléte. A felhivásra többen válaszoltak, hogy Jézust akarják követni.

Miután végetért ez a csodálatos ünnep, nem tehettem mast minthogy felmentem a falu melletti hegytetőre ahonnan jól látszott a cigánytelep és csak sirni tudtam az Úr előtt, mert nagy az Ő kegyelme és csodálatos dolgokat művelt velünk.

Amint ezeket a fehér ruhásokat néztem akaratlanul is a jelenésekbeli ige jutott eszembe: ”Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruhájukat és megfehéretitették ruhájukat a Bárány vérében”. Ezek tényleg a nagy nyomoruságból jönnek, mert még nem láttam Abafájához hasonló helyet. De még sokan vannak akik a nyomoruságban élnek. Többek között van 7-8 ember akik szintén jelentkeztek a bemerítésre de elmarasztaltuk őket tavaszig, mivel még rendezni valójuk van. Kérlek imádkozzatok értük és a többi abafáji elveszettért.

Egyébb tevékenységek

Sok egyébb tevékenység volt még a nyáron. Ezek közül a legkiemelkedőbb talán az, hogy sikerült egy kis lakást épiteni két szobával nagyon szegény családok számára. Egyike ennek a két családnak (anya és fia) betegek és hajléktalanok, akik eddig házról házra járva laktak itt ott, hetekig vagy hónapokik ahol éppen befogadták. Többször előfordult, hogy éppen éjszaka dobták ki őket és mentek más kunyhóba helyet keresni. Ezeknek az embereknek egyáltalán semmijük nincs. Az emberek jóindulatából élnek egyik napról a másikra. A másik családban két kis gyerek van és olyan kis kunyhóban éltek ami már lakhatatlanná vált.

Ennek a két családnak épitettünk két kis szobát. Nagyon egyszerű, de ugyanakkor nagyszerű épitkezési strukturát használtunk. Fából készitettük a ház vázát majd ezeket lécekel öszekötve földből raktuk ki a falakat. Az ötlet a ház megépitésére azoktól jött akik járnak az alkalmainkra, és egy istentisztelet után, mitán megértették hogy a szegényeken segíteni kell, előálltak ezzel az ötlettel. Szóval velük együtt dolgoztunk ennek a megvalósításán és már majdnem készen vannak a szobák. Ez a munka nagyon jó bizonyságtétel volt a falu előtt. Midenki felfigyelt arra, amit teszünk és sokan beszélnek arról, hogy hiteles amit hirdetünk mert nemcsak beszélünk, hanem teszük is amit megértettünk a bibliából.