gernyeszegi imahaz

Véget ért egy gyönyörű hét. Annyi minden történt, hogy nem biztos sikerül mindent megemlítenem, de annyit mindenképp meg kell említsek hogy a szívem tele van hálával az én Istenem iránt.
Majdnem hihetetlen, de mindenképp elképesztő, hogy péntek este megnyitottuk azt az imaházat amelynek hétfő reggel még csak a falai álltak. Ezen a héten került sor a teljes tetőszerkezet összeállítására és feltevésére, a szigetelésre, az ablakok és ajtók betevésére valamint a kűlső illetve a belső festésre. Az egész falu csodálkozva és tisztelettel tekint ránk, mi pedig nem győzzük hangsúlyozni feléjük, hogy Isten tette ezt lehetővé.
Számomra mégis a legnagyobb élményt azt jelentette, hogy átélhettem azt a légkört ami ott jelen volt ezen a héten. Nem tulzok ha azt mondom hogy talán soha nem láttam még ilyet hogy egy csoport ennyire egységes, szeretetteljes, lelki és segitőkész legyen. Valósággal felmelegítette a szívemet az amerikai testvéreim szeretete és az ahogyan egymásra odafigyeltek.
A munka mellett a missziót is megáldotta az Úr. Sok családhoz eljutottunk, ahol bizonyságot tettünk imádkoztunk és azt is átélhettük hogy emberek Istennek ajánlják életüket.
Megpróbáltatásban is részünk lehetett. A legnagyobb ezek közül Vajda Miklós testvéremmel történt. A ló szekérrel mentünk, hárman hogy az építkezéshez egy ládát elhozzunk, amikor egy kamiontól megijedve a ló elragadt. Miután a szekér nekiütközött a villanyoszlopnak Miklós tesvérem beesett a ló és a szekér közé és mivel a lába beakadt a földön huzta a ló a következő oszlopig ahol nekiütközve annak is kiesett és lemaradt. Sallai Jakab leugrott a szekérről hogy segítsen én pedig a gyeplőt elkapva, ami aztán elszakadt próbáltam megállítani a lovat, ami a harmadig utcán állott meg végűl. Szörnyű érzés volt mikor megállt a ló arra gondolni, hogy mire visszamegyek a testvérem talán már meg is van halva... csak imádkozni tudtam és kérni Isten oltalmát. Miklósnak kétszeres combcsont törése lett, és a jövő héten emiatt egy komoly mütéttel kell szembenézzen. A probléma sulyos mégis hálát adtam Istennek, mert oltalma nem engedte hogy nagyobb baj történjen.
Nem tudom miért történt, de tudom nem véletlen... Minden az Ő kezében van és ami most nem világos előttünk azt majd megértjük idejében....addig is áldom nevét.