2007. július 22., vasárnap

egy szép vasárnap

Ma örömünnep volt. Délelőtt bemerítési ünnepélyen vehettünk részt Marosvásárhelyen, ahol négy fehér ruhás tett bizonyságot hitéről. A négy közül az egyik a mi körzetünkhöz tartozó gernyeszegi gyülekezetnek lett a tagja, és számomra azért is volt ez nagy ünnep, mert Isten megengedte számomra hogy elejétől kezdve végig nézhettem hogyan formálja át ezt a fitalembert, Zozot és most együtt örülhettem vele a bemeritésén is. Zozoval egy évvel ezelőtt találkoztam, egy focimeccsen amit a gyülekezeti fiatalokkal szeveztünk. Hosszú haja és jó játéka miatt nem volt nehéz felfigyelni rá. Első találkozásunkkor keveset beszélgettünk, aztán további találkozásokkor egyre közelebb kerültünk egymáshoz, annyira hogy a tavaly nyáron elfogadta meghivásomat a hargitai táborba. Istennek terve volt ezzel a fiuval és hála neki hogy megtérve jött haza a táborból. Eleinte fétem hogy nem lesz ereje lemondani régi életéről, disco, csajok, de a mi Istenünk hatalmas és csak csodálni tudtam mennyire kezébe vette Zozot. Saját maga jött rá, hogy a világi barátnőjével szakitani kell, senki nem mondta neki de egy idő után levágta a haját. Bárkivel találkozott csak arról beszélt mit tett Isten vele. Szülei és rokonsága is látva a változást kezdtek közeledni Isten felé, ma a bemeritésen jelezték is hogy meg akarnak térni. CSodálatos Istenünk van és csodálatos amit Ő tesz..
Délután Régenben, majd este Abafáján szolgáltam. Hát az abafáji utcai istentisztelet elég kesőig elnyult ugyanis majdnem éjfél lett mire hazaértem...
ennek tudtam ma örülni, hogy a mi Istenünk munkálkodik. Bárcsak még jobban tudna engem is használni munkájában....