2007. július 1., vasárnap

egy más fajta vasárnap

Ma azon gondolkoztam, hogy talán van benem valami bizalomgerjesztő, igaz hogy csak a társadalmunk egy specifikus rétegének töredéke érzekeli ezt csupán, dehát ez is valami... Annak kapcsán merült fel bennem ez a gondolat, hogy miközben kolozsváron a buszra várok egy falusi fiatal ember, aki bevallása szerint két sörnél többet megivott már ugy reggelibe, lépett oda hozzám hogy megkérjen a busszon majd jukasszam ki a jegyét mert hát ő nem jártas az ilyesmibe, meghát most aztán tényleg kritikus állapotban van. Azt hiszem vonzom az ehhez hasonló embereket. Természetesen ez a bevezető gondolata volt, miután kész örömmel osztotta meg velem életének részletkérdéseit...
Ma ért vége a sszesszióm. A vizsgáról csak annyit hogy ebben a szesszióban ezen a vizsgán volt a legnagyobb kisértés a puskázásra. A felügyelő tanár egy rendkivüli "úriember" volt velünk szemben, nagyon megbizott bennünk, ugyanis mindenki odaült ahova akart, mindenki egy tételt kapott és vizsga közben még magunkra is hagyott egy darabig. Mondanom sem kell hogy a környezetemben erős másolás folyt és miközben ebben a légkörben az anyagot sem tudtam tökéletesen, és az évfolyamtársnőm elém tette a lapját erős kisértés vett erőt rajtam, de és ez volt a mai nap öröme, sikerült elhárítani a kisértést.
A délutáni istentisztelet végére értem haza és a gyülekezet elénekelte nekem az "Ime mi üdvözlünket" :))) hát tényleg hiányoztam az én drága testvéreimnek pedig csak 3 napot voltam kolozsváron :)))