kedd

Ma délelőtt azzal foglalkoztam, hogy az Abafáji gyerekek számára karácsonyi verseket kerestem. Hát találtam is elég sokat, de azért szükségem volna még egy néhány román nyelvüre. A börtönbe ma 1-órára kellett menjünk, merthát a foglyok délelőtt nagyrészt "iskolában" vannak. Nagyon jó volt hallani, ahogyan az egyik rab beszélt a női csoportból. Elmondta, hogy megértette miért engedte meg Isten hogy elzárják. Itt benn ismerte meg és szerette meg Istent és szeretné egész életét Neki szentelni. Jó alkalmunk volt, ezt lehet mondani...
Igyekeztem haza mert a gyerekek már vártak Abafájára. Kiosztottam a verseket azoknak akik tudnak olvasni, de megigértem hogy a többieknek is viszek még aztán valaki csak segit nekik megtanulni. Nagyon gondolkodom, hogy milyen fegyelmezési módszert alkalmazzak az ottani gyerektanitásban, ugyanis nagyon sok gyerek jön mostanában az alkalomra (közeledik a karácsony...), éshát mikor ilyen sokan eggyütt vannak nem lehet őket angyaloknak nevezni :D
A gyerekfoglalkozás után 3 családot látogattam meg. Elég nehéz kérdést tett fel nekem az egyik barátkozó. Több mint egy hónapja odaadta a lovát valakinek, azzal a feltétellel, hogy az egy hónapon belül kifizeti. Eltelt a hónap semmit nem fizetett, és nem is akar, vagy nem is tud fizetni egyelőre. Nem tudja szegény, mit csináljon mert erőszakot nem akar alkalmazni, ahogy eddig szokta, egy ló árát csak ott hagyni hat az sok, adás vételi szerződés vagy valami hasonló nincs......
Szóval nem könnyű keresztyéniesen eljárni ilyen esetekben....de hisszük hogy nem lehetetlen.