kérdezz-felelek

A mai napon benéztem a sószórót előkészítő ugynevezett missziós konferenciára aztán az egyetemen is megfordultam majd következett a nap jelentős eseménye elmentem meccset nézni. A nagyváradi baptista fiatalok jöttek el Kolozsvárra, hogy az itteni fiatalokkal játszodjanak. A mecs is izgalmas volt, nah meg természetesen jó volt találkozni az ismerősökkel, de egy külön élmény volt a "kérdező" emberkével folytatott társalgásom. Ülök a padon szurkolok a váradiaknak (csak azért a váradiaknak mert a múlt héten ettől a kolozsvári csapattól mi kikaptunk)amikor odalép egy fiatal ember és megkérdi leülhet-e mellém. Pozitiv válaszomra letelepedett aztán következett a kérdések özöne. Fél órán keresztül kérdés, kérdést követett és már az volt az érzésem, hogy mindent elmondtam a családfámról, tanulmányaimról, terveimről, szokásaimról, érzéseimről amikor nekem is leesett, és az ottlevők is szóltak, hogy a fiatalember értelmileg korlátozott. Ugy lehet elképzelni mint a kérdező korszakában levő gyemeket, csak nagyobb kiadásban. Sajnáltam is szegény fiatalembert, aztán miután megkérdeztem miért kérdez tőlem annyit egyszerű választ adott: tudni akarok. Ő is tudta hogy választ csak kérdésekre lehet kapni. Hazafele és most is elgondolkodom mennyi mindent nem tudok...sokszor nem tudom az utat,nem tudom a dolgok kivitelezési módját, nem értem az ok-okozati összefüggéseket,stb. Azt hiszem ha tudni akarok kérdeznem kell...egyszerűen, bátran, hittel...biztosan a válasz is meg fog érkezni...
nah de a kérdéseket sem szabad tulzásba vinni!!!!