2007. július 24., kedd

vacsora

A mai nap Marosvásárhelyen, Gernyeszegen és Abafáján jártam. Marosvásárhelyre a börtönmiszióba mentem, viszont mivel itthon felejtettem a személyazonosságimat csak a külsö szobákig juthattam be... sajnos. Mégis nagy áldás volt vásárhelyen lenni két dolog miatt is. Az első hogy jót beszélgethettem B. István testvéremmel és Mártával. Sok szempontból közel érzem magam hozzájuk és nagyon örültem az eggyütt töltött áldott perceknek. Bárcsak többet tudnánk beszélgetni...Aztán Miklós testvéremet látogathattam meg a korházba, akinek hitét, türelmét és lelkületét látva valósággal felüdültem és megvigasztalódtam. Türelmesen viseli a megpróbáltatást pl. még annak is örülni tud, hogy a két tehenüket eladhatták, mivel nincs ki gondját viselje most, mert igy legalább több ideje lesz majd a misszióra. Hála az ilyen hivő emberekért.
Este 8 óra felé kerültem Abafájára a cigány barátaimhoz. Jókat beszélgettem ott több családdal, aztán 5 fiatallal megegyeztünk, hogy csütörtökön megyünk a hargitai táborba. Már hazafele indultam volna olyan fél 11 körül amikor bekanyarodtam az egyik udvarra ahol éppen két tégla közzé tüz volt rakva, rajta egy lemezen egy eredeti fekete lábas (különben nyáron ez az elterjedt fözési mód, hogy a meleg miatt ne tüzeljenek benn a házban) és benne sült a finom "berbécs" hús. Természetesen megkínált a házigazda amit igyekeztem is illedelmesen visszaútasítani (annál is inkább mert nem vagyok oda a bárány húsért), de amikor láttam menyire kinálnak és nem tetszik nekik hogy visszautasítom, hát akkor letelepedtem en velük és jól bevacsoráztam hússal és zöldséggel. Én nem mondom, hogy még most is nem érzem a számban az ízét, de azért nagyon finom volt és hát válljon egésszégemre.