Sinaia

Az elmúlt 4 napban Sinaia-n voltam egy konferencián, azokkal a lelkipásztorokkal és missziómunkásokkal akiknél a romániai Kápolnaépitő misszió imaházat épitett. Az amerikai testvérek immár 96 kápolnát epítettek romániában, és minden évben meghívják konferenciázni az épített kápolnában szolgáló vezetőket. Nálunk, Gernyeszegen az idén épült a kápolna, és így először vehettem részt ilyen konferencián. Nagyon áldott, és pihentető konferncia volt. Jó volt közösségben lenni a román testvéreinkkel, kár hogy nagyon kevés román testvért ismerek. Az előadások a lelkimunkás meghatározásáról, céljáról, különbözőségéről, erejéről valamint reménységéről szóltak. Ezeket az előadásokat román lelkipásztor testvéreink valamint Ken Kelly amerikai testvér tartotta. A konferencia azért volt pihentető, mert rengeteg szabad időnk volt. Pl vacsora után semmi program és egy teljes délután is szabad volt. Ilyenkor lehetőségünk volt városnézésre, kirándulásra vagy arra, hogy csak egyszerüen pihenjünk a hotelban. Számomra sokat mondott az, hogy amerikai testvéreink mennyit áldoznak az evangélium ügyéért. Nemcsak az érintett meg hogy mennyit adnak éppen, hanem az amilyen lelkülettel teszik ezt és az ahogyon küzülük egyesek gondolkodnak anyagi javaikról. Az igaz, hogy nekik talán több van mint nekünk, de Isten mindenkitől lehetősége szerint várja el hogy adjon. Egy biztos, hogy a legjobb befektetés ha Isten ügyébe fektetünk be, mert egy marad meg csak....mit Jézusért teszünk.

lelkipásztorhét

A héten én is jelen voltam a lelkipásztorokkal a hargitai táborban. Nagyon jó volt eggyütt lenni a testvéreimmel és építő volt hallgatni Daniel Weber előadásait. Számomra sokat jelentettek főleg az esti előadások, mely Isten szeretetéről szóltak. Mindig megmozgat az amikor elkezdek gondolkodni vagy olvasni, hallani Isten szeretetéről mert számomra ez a legmegdöbbentőbb dolog, hogy mennyire szeret engem Isten.
Ezen a héten azt is eldöntöttem, hogyha Isten életet ad és megérjük azt, hogy jövőre is legyen lelkipásztori hét, akkor, ha még mindig nem leszek megnősülve nem fogok részt venni ezen a táborozáson. Ha valaki szólt hozzám ezen a héten két mondatot, abból az egyik biztos a házasságomra vonatkozott. (Elárulom a résztvevők 95% szólt).
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a jószándék és segíteni akarás, na meg nem utolsó sorban a bátorítás motíválta a testvéreimet és nincs is bennem semmilyen negatív érzés senki iránt, de az történt hogy annyira erre írányították a figyelmemet, hogy a többi, más jellegű üzenetre amelyekre úgy gondolom szintén szűkségem lett volna, alig tudtam odafigyelni. Vagy lehet hogy Istennek épp ez lett volna a fő üzenete számomra?????
Örvendek annak hogy sokan imádkoztok értem, tegyétek továbbra is, még ezért a témáért is....