egy szép vasárnap

Ma örömünnep volt. Délelőtt bemerítési ünnepélyen vehettünk részt Marosvásárhelyen, ahol négy fehér ruhás tett bizonyságot hitéről. A négy közül az egyik a mi körzetünkhöz tartozó gernyeszegi gyülekezetnek lett a tagja, és számomra azért is volt ez nagy ünnep, mert Isten megengedte számomra hogy elejétől kezdve végig nézhettem hogyan formálja át ezt a fitalembert, Zozot és most együtt örülhettem vele a bemeritésén is. Zozoval egy évvel ezelőtt találkoztam, egy focimeccsen amit a gyülekezeti fiatalokkal szeveztünk. Hosszú haja és jó játéka miatt nem volt nehéz felfigyelni rá. Első találkozásunkkor keveset beszélgettünk, aztán további találkozásokkor egyre közelebb kerültünk egymáshoz, annyira hogy a tavaly nyáron elfogadta meghivásomat a hargitai táborba. Istennek terve volt ezzel a fiuval és hála neki hogy megtérve jött haza a táborból. Eleinte fétem hogy nem lesz ereje lemondani régi életéről, disco, csajok, de a mi Istenünk hatalmas és csak csodálni tudtam mennyire kezébe vette Zozot. Saját maga jött rá, hogy a világi barátnőjével szakitani kell, senki nem mondta neki de egy idő után levágta a haját. Bárkivel találkozott csak arról beszélt mit tett Isten vele. Szülei és rokonsága is látva a változást kezdtek közeledni Isten felé, ma a bemeritésen jelezték is hogy meg akarnak térni. CSodálatos Istenünk van és csodálatos amit Ő tesz..
Délután Régenben, majd este Abafáján szolgáltam. Hát az abafáji utcai istentisztelet elég kesőig elnyult ugyanis majdnem éjfél lett mire hazaértem...
ennek tudtam ma örülni, hogy a mi Istenünk munkálkodik. Bárcsak még jobban tudna engem is használni munkájában....

a táborozásról

Ismerve a gyerekeket akiket táborozi vittünk, félig tréfásan a tanitóknak azt mondtam, hogy számunkra túlélő tábor lesz. Miután az első nap véget ért magamban arra is gondoltam, hogy ezt aztán még tuléllni sem lesz egyszerű. Nagyon nehezen kezdődött. Nehezen tudták elfogadni ezek a gyerekek, akik semmilyen rendszerhez, szabályhoz nincsenek hozzászokva, hogy most enni kell, aztán foglalkozásra kell menni majd lefeküdni és mindezt egyszerre függetlenül attól hogy éppen van-e kedve hozzá vagy sem. Istennek azonban terve volt ezzel a táborozással, és már az első este megértette vele ezt. A nagyobb fiukkal aludtam akikkel már első este olyan beszélgetés alakult, ki hogy utána sorba imádkoztak és kértek erőt a megtérésre a változásra. A következő napokban egyre nyilvánvalóbb volt előttem, hogy Isten ott van köztünk és a gyerekek szívében munkálkodik. A misszió számára mindenképpen sokat jelentett ez a táborozás. Köszönök minden imát amit ezért a táborozásért mondtatok.