Most indulunk Szebenbe egy hétre az Abafáji cigány gyerekekkel táborozni. Istené legyen a hála hogy lehetővé tette ezt számunkra. Mindenki izgatott és nagyon lelkes. A gyerekek nagyrésze nem is volt még kinn a faluból és kevesen voltak ennyi időre távol a családjuktól. Isten adjon oltalmat, bölcsességet, megtérést ezen a héten. Szombaton érkezünk haza..
If we ever needed the Lord before, sure we need it now...
2007. július 16., hétfő
2007. július 14., szombat
gernyeszegi imahaz
Véget ért egy gyönyörű hét. Annyi minden történt, hogy nem biztos sikerül mindent megemlítenem, de annyit mindenképp meg kell említsek hogy a szívem tele van hálával az én Istenem iránt.
Majdnem hihetetlen, de mindenképp elképesztő, hogy péntek este megnyitottuk azt az imaházat amelynek hétfő reggel még csak a falai álltak. Ezen a héten került sor a teljes tetőszerkezet összeállítására és feltevésére, a szigetelésre, az ablakok és ajtók betevésére valamint a kűlső illetve a belső festésre. Az egész falu csodálkozva és tisztelettel tekint ránk, mi pedig nem győzzük hangsúlyozni feléjük, hogy Isten tette ezt lehetővé.
Számomra mégis a legnagyobb élményt azt jelentette, hogy átélhettem azt a légkört ami ott jelen volt ezen a héten. Nem tulzok ha azt mondom hogy talán soha nem láttam még ilyet hogy egy csoport ennyire egységes, szeretetteljes, lelki és segitőkész legyen. Valósággal felmelegítette a szívemet az amerikai testvéreim szeretete és az ahogyan egymásra odafigyeltek.
A munka mellett a missziót is megáldotta az Úr. Sok családhoz eljutottunk, ahol bizonyságot tettünk imádkoztunk és azt is átélhettük hogy emberek Istennek ajánlják életüket.
Megpróbáltatásban is részünk lehetett. A legnagyobb ezek közül Vajda Miklós testvéremmel történt. A ló szekérrel mentünk, hárman hogy az építkezéshez egy ládát elhozzunk, amikor egy kamiontól megijedve a ló elragadt. Miután a szekér nekiütközött a villanyoszlopnak Miklós tesvérem beesett a ló és a szekér közé és mivel a lába beakadt a földön huzta a ló a következő oszlopig ahol nekiütközve annak is kiesett és lemaradt. Sallai Jakab leugrott a szekérről hogy segítsen én pedig a gyeplőt elkapva, ami aztán elszakadt próbáltam megállítani a lovat, ami a harmadig utcán állott meg végűl. Szörnyű érzés volt mikor megállt a ló arra gondolni, hogy mire visszamegyek a testvérem talán már meg is van halva... csak imádkozni tudtam és kérni Isten oltalmát. Miklósnak kétszeres combcsont törése lett, és a jövő héten emiatt egy komoly mütéttel kell szembenézzen. A probléma sulyos mégis hálát adtam Istennek, mert oltalma nem engedte hogy nagyobb baj történjen.
Nem tudom miért történt, de tudom nem véletlen... Minden az Ő kezében van és ami most nem világos előttünk azt majd megértjük idejében....addig is áldom nevét.
Majdnem hihetetlen, de mindenképp elképesztő, hogy péntek este megnyitottuk azt az imaházat amelynek hétfő reggel még csak a falai álltak. Ezen a héten került sor a teljes tetőszerkezet összeállítására és feltevésére, a szigetelésre, az ablakok és ajtók betevésére valamint a kűlső illetve a belső festésre. Az egész falu csodálkozva és tisztelettel tekint ránk, mi pedig nem győzzük hangsúlyozni feléjük, hogy Isten tette ezt lehetővé.
Számomra mégis a legnagyobb élményt azt jelentette, hogy átélhettem azt a légkört ami ott jelen volt ezen a héten. Nem tulzok ha azt mondom hogy talán soha nem láttam még ilyet hogy egy csoport ennyire egységes, szeretetteljes, lelki és segitőkész legyen. Valósággal felmelegítette a szívemet az amerikai testvéreim szeretete és az ahogyan egymásra odafigyeltek.
A munka mellett a missziót is megáldotta az Úr. Sok családhoz eljutottunk, ahol bizonyságot tettünk imádkoztunk és azt is átélhettük hogy emberek Istennek ajánlják életüket.
Megpróbáltatásban is részünk lehetett. A legnagyobb ezek közül Vajda Miklós testvéremmel történt. A ló szekérrel mentünk, hárman hogy az építkezéshez egy ládát elhozzunk, amikor egy kamiontól megijedve a ló elragadt. Miután a szekér nekiütközött a villanyoszlopnak Miklós tesvérem beesett a ló és a szekér közé és mivel a lába beakadt a földön huzta a ló a következő oszlopig ahol nekiütközve annak is kiesett és lemaradt. Sallai Jakab leugrott a szekérről hogy segítsen én pedig a gyeplőt elkapva, ami aztán elszakadt próbáltam megállítani a lovat, ami a harmadig utcán állott meg végűl. Szörnyű érzés volt mikor megállt a ló arra gondolni, hogy mire visszamegyek a testvérem talán már meg is van halva... csak imádkozni tudtam és kérni Isten oltalmát. Miklósnak kétszeres combcsont törése lett, és a jövő héten emiatt egy komoly mütéttel kell szembenézzen. A probléma sulyos mégis hálát adtam Istennek, mert oltalma nem engedte hogy nagyobb baj történjen.
Nem tudom miért történt, de tudom nem véletlen... Minden az Ő kezében van és ami most nem világos előttünk azt majd megértjük idejében....addig is áldom nevét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
